hosszúak a napok...

Legalábbis én nagyon annak érzem. Mert ugye igazából rövidek, nagyon, amikor ébredek, még sötét van és általában akkor is, mire hazaérek. Most kivételesen nem, ezen én is csodálkozok, de még hátra van a nap fele...

Tegnap körbecsavarogtam a Várost... a kereszteket kell követni, én is tudom, csak már sötétedett és sehol sem láttam. Még szerencse, hogy a Bazilika mindenhol ott van, a hegyről is látszik, meg szentgyörgymezőről, a vízivárosból, a dunától, és ezért nem tévedhetek el, akármilyen sötét is van. Sokat gondolkoztam, hogy hova üljek be, de még elég sok volt az Utas és holdvilágból és azt nem lehet akárhol olvasni. Jó, lehet, persze, de nem mindegy, hogy hol. Elég komor a hangulata ahhoz, hogy a Dunakorzó kelljen hozzá...
Mondjuk eleve rosszul indult a nap, már a buszmegállóban észrevettem, hogy se telefon, se óra, se kiskanál, ami nélkül persze ki lehet bírni (még jó is, mert olyan szabad és bizonytalan a világ, elveszek és sosem találnak rám, megszökök és nem tudnak keresni és anyu biztosan hív már...), de nem akkor, ha az ember 13 órán át buszokhoz és időpontokhoz van kötve. (Acho odaadta az övét délután, nagyon rendes volt :) )

Most menjünk aludni, jó? És a holnap érdeklődés hiányában úgyis elmarad. Szerintem már a nap is unja, nem is csodálom. Ő is lehet néha kicsit fáradt... (Bár egyre kevesebb dolga van...) Majd tavasszal sokkal jobb lesz...

Megjegyzések

Acho üzenete…
Jé.Csak most vettem észre, hogy mit írtál ebben a postban. Rég is volt...

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo