Szent Ambrus...
...a mézesbábosok védőszentje. Ő vigyázott rám egész éjjel. Bár az furcsa ám, hogy ilyen eszméletlenül rövid egy éjszaka - az öcsém most kel, én meg le sem feküdtem. Már muszáj volt. Betegen rengeteget aludtam egész héten, a legkülönbözőbb időpontokban, még olyan is volt, hogy éjfél előtt lefeküdtem, meg 10-12-mégtöbb órát egyhuzamban. Ez persze kipihentté tesz. (Jé.) De a bagolytermészet elnyomhatatlan...
A doktorbácsi meg csak hadd higgye, hogy a rengeteg antibiotikumtól gyógyultam meg ilyen szépen, amikor pedig talán attól is, hogy ki se dugom az orrom a házból. Kezdem ijesztően unni...
Mindenkinek van valami stiklije... van, aki nem eszik, van, aki fél a pókoktól és van, aki nem alszik. Mert éjjel minek? Az éjszaka különbenis izgalmas és fura. De azért majd vetetek anyuval valami altatót, mert suliidőben mégiscsak necces hajnali fél háromkor fent ficánkolni és nem tudni mit kezdeni magammal. Most még hagyján, talán most helyrebillen szépen a bioritmusom. Ugye? Muszáj neki.
Persze az úgy nem állapot, hogy teljesen kipihenten végigkómálom az egész napot, este nyolckor iszok egy börge forrócsokit, meg még egyet, félig rendet rakok a szobámban, és elkezdek mézeskalácsot sütni. Úgy belejövök, hogy muszáj gyúrni még egy adagot, mert finom az illata és a szobámban szitálom hozzá a porcukrot, tele lesz vele a padlószőnyeg. De csak azért, mert barchobázok közben olyan egyórától negyednégyig, persze nem folyamatosan, mert sütök és amúgyis nehéz volt...
De mézeskalácsot csak éjjel lehet sütni, és akkor anyu reggel úgy ébred, hogy "milyen finom illat van" és nem emlékszik rá, hogy éjjel többször is felriadt rám és mindig megkérdezte, mit csinálok. Meg akkor egyedül vagyok a konyhában, sőt, talán mindenhol teljesen egyedül, mert mindenki alszik, alszik, alszik...
Igazából testileg olyan csúnyán elfáradtam, végülis kisütöttem tripla adag mézeskalácsot. Még nincs is kész egyébként, szóval rohangálok még a gép meg a sütő között...
Kértek belőle? Raktam kakaót a tésztába, gyönyörű színe lett tőle, és az illatával van tele a lakás... Finom, ugye?
A doktorbácsi meg csak hadd higgye, hogy a rengeteg antibiotikumtól gyógyultam meg ilyen szépen, amikor pedig talán attól is, hogy ki se dugom az orrom a házból. Kezdem ijesztően unni...
Mindenkinek van valami stiklije... van, aki nem eszik, van, aki fél a pókoktól és van, aki nem alszik. Mert éjjel minek? Az éjszaka különbenis izgalmas és fura. De azért majd vetetek anyuval valami altatót, mert suliidőben mégiscsak necces hajnali fél háromkor fent ficánkolni és nem tudni mit kezdeni magammal. Most még hagyján, talán most helyrebillen szépen a bioritmusom. Ugye? Muszáj neki.
Persze az úgy nem állapot, hogy teljesen kipihenten végigkómálom az egész napot, este nyolckor iszok egy börge forrócsokit, meg még egyet, félig rendet rakok a szobámban, és elkezdek mézeskalácsot sütni. Úgy belejövök, hogy muszáj gyúrni még egy adagot, mert finom az illata és a szobámban szitálom hozzá a porcukrot, tele lesz vele a padlószőnyeg. De csak azért, mert barchobázok közben olyan egyórától negyednégyig, persze nem folyamatosan, mert sütök és amúgyis nehéz volt...
De mézeskalácsot csak éjjel lehet sütni, és akkor anyu reggel úgy ébred, hogy "milyen finom illat van" és nem emlékszik rá, hogy éjjel többször is felriadt rám és mindig megkérdezte, mit csinálok. Meg akkor egyedül vagyok a konyhában, sőt, talán mindenhol teljesen egyedül, mert mindenki alszik, alszik, alszik...
Igazából testileg olyan csúnyán elfáradtam, végülis kisütöttem tripla adag mézeskalácsot. Még nincs is kész egyébként, szóval rohangálok még a gép meg a sütő között...
Kértek belőle? Raktam kakaót a tésztába, gyönyörű színe lett tőle, és az illatával van tele a lakás... Finom, ugye?
Megjegyzések
Köszönöm a mézeskalácsot! Nagyon finom! :)