Utas és holdvilág

Rájöttem, hogy egyik nőalak sem szimpatikus belőle. Erzsi például lehetne a neve miatt is, nem szeretem ezt a nevet, azért is, amilyen, meg a hangja miatt is. Nem tudom úgy olvasni a regényt, hogy ne hallanám mindenhol azt a hangjátékot mögötte... Éva olyan... róla azt várná az ember, hogy tiszta lesz, nagyon tiszta, mert olyannak kellene lennie, különben csalódik benne az ember...

továbbvíve a gondolatsort: elkezdtem számomra pozitív nőalakokat keresni az irodalomban... Ha az író esetleg meg is alkotta a Tökéletes Nőt, az nekem nem tetszik...
Így utánagondolva nem is igazán emlékszem a női főszereplőkre, mindig a férfiakat néztem, akikbe szerelmesnek lehet lenni... (Mint Ulpius Tamásba, Ervinbe, Éliás Tóbiásba vagy a fiatal Ernesto Guevarába...)

Közben nagy nehezen találtam egy római lányt Moraviától, Andersen kis hableányát :), és Noémit az arany emberből, ami azért rossz, mert nem szeretem Jókait... meg persze a Funtineli boszorkány, de ő csak nagyon zárójelesen, nem követendő példaként, csak úgy...

Megjegyzések

Névtelen üzenete…
férfi írók sokszor kihagyják a nők lélekrajzát, mert problémás lenne nekik, egy sablon meg nehéz szeretni. De van ellenpélda is szerintem, a Margaritát én nagyon szerettem. De most több nem jut eszembe. Illetve de! Animeszereplők :D
Na de az már más...
tetro üzenete…
i've arrived
maifosz üzenete…
igaz Macs, Margarita... bár azért azt hiszem, hogy a férfiolvasók igenis tudják szeretni a női főszereplőket, csak a valódi nők érzik kicsit sablonnak...

tetro, je vois :) (und ich frohe sehr...)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo