vajon

csak intőt adnának érte, vagy ki is csapnának? És megérne egy intőt a dolog? Persze még sosem kaptam semmiért, mindig csak dicséretek, ehhh... Persze nem mondom, hogy unalmas, meg nem jó, meg hogy annyira vágyok egy intőre így tizenkét év után... De az a tető azért mégiscsak ott van... Sötét is volt, esett is és egyedül voltam ott... Jó lett volna ugrani, de nem akkor, nem így... Arra a tetőre különbenis mászni kell, az elsőről... Kiülni a szélére és lógálni a lábat, vagy fel a kéményre, vagy végigsétálni rajta, megnézni a Romot közelebbről...
Az a jó, ha a vágyak vágyak maradnak. Van miért kinézni az ablakon, mert lehet azt mondani, hogy majd egyszer, majd ha senki sem lát, majd jövőre az írásbelik után, amikor már semmi sem számít, majd akkor... Addig meg lehet irigyelni a tetőfedőbácsit, aki teljesen legálisan kimászhat oda, ráadásul az ablakon keresztül...