valahogy muszáj...
Raktam a tűzre, már szépen pattogott, egész meleg lett... A kályha közelében már néha tizenhét fok, ez ott csúcshőmérséklet... Börtöntölteléket olvastam, megint csak a feléig jutottam el, szerintem az lesz az a könyv, amit sosem fogok befejezni, mert nem szabad elhoznom onnan. Meg Szepes Máriát is olvastam, meg mellettem a Borca is, csak ő a Pöttyös Pannit, én meg egy scifit, és ez azt a törést eredményezte bennem, hogy túl gyakran jut eszembe, hogy csak mesekönyv az egész, és úgy nem is olyan jó fantasztikus regényt olvasni. (Persze a Kosztolányi novelláskötetemet csak nem vihettem magammal apához, attól rosszat álmodtam a múltkor és azóta nem merem elővenni...) Meg kottákat is válogattam, hosszú órákon át, az előző néni otthagyta a padláson (mármint a férje, a néni már meghalt). Apáék csak eltüzelnék, pedig van olyan is, amit 1907-ben nyomtattak. A 12 év zenetanulás haszna, hogy remekül össze tudok rakni lapokból akár teljes operákat is. Még ott maradt, felviszik a padlásra, de tavasszal beviszem a zenesuliba, hátha örül neki igazgatóúr.
Anyu felhívott és mondta, hogy nem lesz idén karácsonyfa. Én meg mondtam, hogy jó, most legalább megpróbálok úgy viselkedni, ahogy az egy felnőtt embertől bizonyára elvárható. Például nem bőgtem el magam, csak majdnem... Mert persze, meg lehet érteni, hogy rossz a kocsi megint, elvontatták, és igazán nem várhatom el, hogy hazabuszozzon egy fenyővel, vagy ilyesmi. Meg ajándékok sem lesznek, ezt is meg lehet érteni, nem tudja hazahozni, de majd odarakja a koszorú mellé cetlin, hogy mit akart venni és becsszó megkapjuk karácsony után. Sőt, igazából itthon se lesz karácsonykor, ezért azért jó lenne, ha még ma hazajönnék és megsütném a bejglit. Szóval nem is kell nekünk a karácsonyfa, az úgyis olyan drága, meg kivágják és az erdőben sokkal jobban mutat... Az a baj, hogy egyedül nem merek nekivágni zseblámpával, különben hoznék valahonnan ágakat, hogy legalább az illúzió meg legyen. De most nincs hiszti, én már egész jól elfogadtam, már csak segítenem kell anyunak beadni a Huginak a dolgot, hogy hol akadt el az angyalka és miért nem hozott idén feldíszített fát nekünk...
Meg apánál is Kalászon... én komolyan igyekeztem! Ott jópofiztam két napig, tényleg... meg még a feleségével is megpróbáltam beszélni, a kocsiban, persze nem direkt késtem le a vonatot, csak hogy beszélhessünk, de azért nem volt rossz. És ő még gyerekebbül viselkedett, mint én szoktam. Persze nem illik kiröhögni valakit, ha hisztizik, de ő is azt csinálja, ha én hisztizek és különbenis nevetni kell az egészen, különben nagyon rossz lesz...
Nevelőapám kint alszik a nappaliban, öcséim a kilencnyolchetet olvassák, amit én kaptam kölcsön és még el is dugtam előlük (az hagyján, hogy kölcsönkönyv, de még korhatáros is... persze nekik már mindegy, aki tízévesen Dicket olvas, azt már nem lehet könyvtől eltiltani...), de nem szabad haragudni, az most nem illik... a holnapi szövegemet is elkeverték, remélem, lesz Juditnéninél, persze nála mindig van... inget kell vasalni mindenkinek, keresek a Kicsinek is valami csodaszép ruhát, angyalka lesz a templomban (ott különbenis mindig hatalmas a karácsonyfa :) ), és azt hiszem, megették az összes mézeskalácsot, amit sütöttem. Végülis nem is baj, hogy nem szántam egy éjszakát arra, hogy átlyuggassam mind, nem kellenek díszre a fának, ezzel se kell már szenvedni, csupa pozitív a világ...
Nagyon, nagyon elhatároztam, hogy idén nem rontom el senki karácsonyát, nagyon jó leszek, a lehető legjobb, még akkor is, ha már most látom, hogy milyen fals ez az egész, ráadásul apánál sem aludtam, mert nagyon hideg volt és én úgy nem tudok... A kalauzbácsinak is boldog karácsonyt kívántam, és jó volt nézni, ahogy a szemében megjelent az öröm meg a meglepettség (és integetett nekem a vonatról, amikor leszálltam :) ), és komolyan azt szeretném, ha boldog lenne a karácsonya. Meg nekem is, meg nektek is, meg úgy mindenkinek, különben nincs értelme az egésznek. Szóval most ünnepélyesen kijelentem, hogy felnövök (pedig olyan jó játszani a felelőtlen meg hisztis diáklányt), és ha esetleg bőgnék holnap este a nem létező karácsonyfa alatt, akkor azért emlékeztessetek erre, jó?
Most pedig megyek kakaózni (bár lehet, hogy kávé lesz belőle) és bejglit sütni.
Boldog, békés, fenyő- és mézeskalácsillatú, nagyon szép karácsonyt kívánok mindenkinek!
Anyu felhívott és mondta, hogy nem lesz idén karácsonyfa. Én meg mondtam, hogy jó, most legalább megpróbálok úgy viselkedni, ahogy az egy felnőtt embertől bizonyára elvárható. Például nem bőgtem el magam, csak majdnem... Mert persze, meg lehet érteni, hogy rossz a kocsi megint, elvontatták, és igazán nem várhatom el, hogy hazabuszozzon egy fenyővel, vagy ilyesmi. Meg ajándékok sem lesznek, ezt is meg lehet érteni, nem tudja hazahozni, de majd odarakja a koszorú mellé cetlin, hogy mit akart venni és becsszó megkapjuk karácsony után. Sőt, igazából itthon se lesz karácsonykor, ezért azért jó lenne, ha még ma hazajönnék és megsütném a bejglit. Szóval nem is kell nekünk a karácsonyfa, az úgyis olyan drága, meg kivágják és az erdőben sokkal jobban mutat... Az a baj, hogy egyedül nem merek nekivágni zseblámpával, különben hoznék valahonnan ágakat, hogy legalább az illúzió meg legyen. De most nincs hiszti, én már egész jól elfogadtam, már csak segítenem kell anyunak beadni a Huginak a dolgot, hogy hol akadt el az angyalka és miért nem hozott idén feldíszített fát nekünk...
Meg apánál is Kalászon... én komolyan igyekeztem! Ott jópofiztam két napig, tényleg... meg még a feleségével is megpróbáltam beszélni, a kocsiban, persze nem direkt késtem le a vonatot, csak hogy beszélhessünk, de azért nem volt rossz. És ő még gyerekebbül viselkedett, mint én szoktam. Persze nem illik kiröhögni valakit, ha hisztizik, de ő is azt csinálja, ha én hisztizek és különbenis nevetni kell az egészen, különben nagyon rossz lesz...
Nevelőapám kint alszik a nappaliban, öcséim a kilencnyolchetet olvassák, amit én kaptam kölcsön és még el is dugtam előlük (az hagyján, hogy kölcsönkönyv, de még korhatáros is... persze nekik már mindegy, aki tízévesen Dicket olvas, azt már nem lehet könyvtől eltiltani...), de nem szabad haragudni, az most nem illik... a holnapi szövegemet is elkeverték, remélem, lesz Juditnéninél, persze nála mindig van... inget kell vasalni mindenkinek, keresek a Kicsinek is valami csodaszép ruhát, angyalka lesz a templomban (ott különbenis mindig hatalmas a karácsonyfa :) ), és azt hiszem, megették az összes mézeskalácsot, amit sütöttem. Végülis nem is baj, hogy nem szántam egy éjszakát arra, hogy átlyuggassam mind, nem kellenek díszre a fának, ezzel se kell már szenvedni, csupa pozitív a világ...
Nagyon, nagyon elhatároztam, hogy idén nem rontom el senki karácsonyát, nagyon jó leszek, a lehető legjobb, még akkor is, ha már most látom, hogy milyen fals ez az egész, ráadásul apánál sem aludtam, mert nagyon hideg volt és én úgy nem tudok... A kalauzbácsinak is boldog karácsonyt kívántam, és jó volt nézni, ahogy a szemében megjelent az öröm meg a meglepettség (és integetett nekem a vonatról, amikor leszálltam :) ), és komolyan azt szeretném, ha boldog lenne a karácsonya. Meg nekem is, meg nektek is, meg úgy mindenkinek, különben nincs értelme az egésznek. Szóval most ünnepélyesen kijelentem, hogy felnövök (pedig olyan jó játszani a felelőtlen meg hisztis diáklányt), és ha esetleg bőgnék holnap este a nem létező karácsonyfa alatt, akkor azért emlékeztessetek erre, jó?
Most pedig megyek kakaózni (bár lehet, hogy kávé lesz belőle) és bejglit sütni.
Boldog, békés, fenyő- és mézeskalácsillatú, nagyon szép karácsonyt kívánok mindenkinek!
Megjegyzések