hazafelé

először Édes Anna voltam... ott a falun kívül, a vasútnál (hű, mekkorát estem a sötétben a síneken), ahol villog az a lámpa, és semmi más fény nincs, csak a villogó lámpa és a hosszú egyenes út és a fák... össze volt bilincselve a kezem nekem is, és végiggondoltam, amit ő gondolhatott... viszik Márianosztrára, már túl van a tárgyaláson... tizenöt év...

utána jön a kiserdő, ott tényleg nincs semmi fény, csak az ösvény és a fák, az ösvény és a fák... meg persze a hold előttem és az orion valahol balra, most nagyon rossz irányban... nem futunk, a munkából hazajövő felnőtt nők nem futnak át az überbiztonságos kiserdőn! "Nem kell hősnek lenned, csak őrizd ezt a fényt..." Hangosan is lehet, itt nem jár senki...

földút... a közepén kell menni, a legközepén, persze van járda, de ha az úton megyek, akkor látok mindent... ott van kifeszítve a kötél a közepére, produkcióóó, széttárt kézzel egyensúlyoz a halvány kocsinyomon a félhomályban, óóóóó, tapsol a tömeg, most pörög, mert ilyet is tud... kocsi jön, kezeket le, út szélére, nem is én voltam az előbb...

navégre, jóéjszakát csillagok...
3 megjegyzés

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

játékajánló - Secret Hitler

-