Én nem akarok többé esztergomi diák lenni!

Nem látok, nem hallok, nem létezem... megyek, iszok még egy kakaót, megnézem a szárnyas fejvadászt és Cseh Tamást fogok hallgatni és énekelni, hogy "a lagúnán, él valaki a lagúnán, él valaki, aki más..." És akkor nem kell gondolkodni mindenfélén...
Kicsi vagyok meg minden, eszem ágában sincs felnőni, hiszek abban, hogy az emberek egyrészt képesek megváltozni, másrészt meg nem akarnak csak úgy ok nélkül rosszat ennyi gyereknek... meg abban is hiszek, hogy a remény hal meg utoljára... De sajnos egyre kevésbé... zakatolnak a miértek, nem értem, nem értem, nem értem, nem tudom, hogy akarom-e érteni, vagy hogy akarom-e tudni egyáltalán... lehet egyáltalán érteni?

Nem szeretem ezt a gonosz világot, pfujj... és nincsenek sehol tündérek meg kétbalkezes varázslók... illetve biztosan vannak, csak ők is félnek a fekete királytól... a Jókirályfit meg nehéz megtalálni... csak szavak vannak, hogy törvény meg jog meg előírás, meg hogy jogszerű, de nem etikus, meg kiskapu és nagykapu és úgyis mindegy, nem ellenőrzi senki... az elrabolt királylányokat és iskolákat betemetik az iratok, Buero Kratia meg röhög a tintaszagú markába...