ne ess pánikba!
Jó, nem esek. Csak nekem nincs útikalauzom. Anélkül meg necces. Van helyette kis papírkám, fel van rá írva, hogy kisvadász=1 dl bor, 1 dl kóla. Jó, kulcs ki-be, nem úgy számolsz, mosolyogsz, jó napot kívánok, mit adhatok? Hangosan, tagoltan, mosolyogsz! Akkor jön a pénz. Ne ess pánikba! Majd jön a részeg patkány, mondanak mindenfélét. Kemény vagy, vagány vagy, mosolyogsz! Minél butábbnak látnak, annál jobb. Csak csináld, hogy jajj, én ezt nem tudom. És akkor jön a pénz. Pénz, pénz, pénz.
Látod? Neki adhatsz hitelt, ő rendes. Ő is rendes. Majd megtanulod. Jó napot kívánok, mit adhatok? Ez a vodka, ez kommersz, ez drága, borunk ilyen van, a tükröt minden nap le kell mosni. Valami van, telefonálsz. Konvektort hetesre, ha nyitsz. Mosolyogsz. Kemény vagy. Nem téged árulunk, a sört áruljuk. Te egy közvetítő vagy a sör és a vendég közt. A vendégnek mindig igaza van, mosolyogsz, bólogatsz. Kemény vagy. Nem esel pánikba.
Ez egy rossz nap. Nehéz nap. Túl sok az információ benne. Csak úgy jön, meg kavarog. És holnapra tudni kell az árlista felét, meg amiket már ma elmondott, azokat is. Meg tézé törin, de valahogy azt hiszem, hogy az már nem fér bele a fejembe. Megtelt, kész, pont. Most lehet felejteni. Például a nevemet, mert az nem fontos. Meg hogy hol a szekrénykulcs. Mindig a jobb farzsebemben, különben nincs meg. Na jó, néha azt is rágom. A rotring nem finom, azt nem. A tollat igen. Igen, tudom, rágó, majd veszek. Meg a kezem is folyton le kell kötni, most hímezek, meg zsonglőrlabdázok. Kettővel gyönyörűen megy.
(Őszintén erre a munkadologra én is nagyon kíváncsi vagyok. Még én sem vagyok benne teljesen biztos, hogy képes vagyok olyan hangosan köszönni, hogy azt hallják az ajtóban is. Meg hasonlók. Majd elválik.)
Látod? Neki adhatsz hitelt, ő rendes. Ő is rendes. Majd megtanulod. Jó napot kívánok, mit adhatok? Ez a vodka, ez kommersz, ez drága, borunk ilyen van, a tükröt minden nap le kell mosni. Valami van, telefonálsz. Konvektort hetesre, ha nyitsz. Mosolyogsz. Kemény vagy. Nem téged árulunk, a sört áruljuk. Te egy közvetítő vagy a sör és a vendég közt. A vendégnek mindig igaza van, mosolyogsz, bólogatsz. Kemény vagy. Nem esel pánikba.
Ez egy rossz nap. Nehéz nap. Túl sok az információ benne. Csak úgy jön, meg kavarog. És holnapra tudni kell az árlista felét, meg amiket már ma elmondott, azokat is. Meg tézé törin, de valahogy azt hiszem, hogy az már nem fér bele a fejembe. Megtelt, kész, pont. Most lehet felejteni. Például a nevemet, mert az nem fontos. Meg hogy hol a szekrénykulcs. Mindig a jobb farzsebemben, különben nincs meg. Na jó, néha azt is rágom. A rotring nem finom, azt nem. A tollat igen. Igen, tudom, rágó, majd veszek. Meg a kezem is folyton le kell kötni, most hímezek, meg zsonglőrlabdázok. Kettővel gyönyörűen megy.
(Őszintén erre a munkadologra én is nagyon kíváncsi vagyok. Még én sem vagyok benne teljesen biztos, hogy képes vagyok olyan hangosan köszönni, hogy azt hallják az ajtóban is. Meg hasonlók. Majd elválik.)
Megjegyzések