a porcelánbaba

Jó anyagból dolgozni veszélyes - megvan az az esélye, hogy valami nagyon rossz sül ki a dologból. A porcelánbaba nem ilyen film. Hűen tükrözi a Csillagmajor-novellák hangulatát. Lázár Ervines, szomorkás, egyszerű... Olyan, ami után az ember sokáig nem tud elaludni...
Nem értek a filmekhez, hogy effektek meg fények meg kamerakezelés... de egy filmben csak az a lényeg, hogy igazán hatásos legyen, és ez az volt. Zseniális filmzene (azért ezt nem hallgatnám a film nélkül...), remek színészek... Csányi Sándor továbbrais igazán nagyon sármos, ahogy mosolyog, meg fütyörészik, meg mondja, hogy "a központból jöttem, mostantól itt minden a maguké"... és még jól is játszik nagyon... meg az amatőr színészek, ami igazán bátor vállalkozás volt a rendezőtől...
Éppen annyira volt szöveghű, amennyire annak kell lennie egy filmnek. Talán A bajnokban maradt egy kis hiányérzet bennem, hogy ez nem így volt, ebből kihagyták, ez hiányzik... De a Hötölért játszó srác mosolya kárpótolt ám :)

(Egyébként a filmről csupa pozitív kritikát olvastam, de annyira bárgyúk voltak, hogy jobban jár, aki nem olvas róla semmit...)
Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

játékajánló - Secret Hitler

-