Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen

Szerző: maifosz -
Nos igen, a külső borító annyira nem kecsegtető... Persze aranyos ez a rajz, tényleg, de biztos vagyok benne, hogy mesekönyvet szeretnék olvasni? Naná. Mondjuk nem biztos, hogy ha nem hallok róla ennyit, meg nem olvasgathatok bele már apuéknál (amíg a különbejáratú házi magyartanárom el nem vette, hogy olvassa), akkor leveszem a polcról...

A maszathegy zseniális... persze utána rímekben gondolkozik az ember, de ez elhanyagolható apróság ahhoz az élményhez képest, amit a meseregény nyújt. Verses meseregény. Csak játszik a szavakkal, minden kötöttség nélkül, kiszól és beszól és elmesél... Varrót szépen homlokon puszilta a múzsa, mert remek kis könyvet hozott össze: szerintem nálunk is ez lesz az esti mese egy ideig. (Amíg kölcsön nem adom Macsnak).
Remek mese, bájos, bűbájosan aranyos történet, megspékelve világrengető igazságokkal és felnőttes élettapasztalattal. Meg kakaóval, nutellával és kozmómagazinnal. Ezenkívül mellesleg stílusbravúr. Még akkor is, ha csak az utolsó fejezetben ismertem fel, hogy Helység kalapácsa és hogy nem csak Homéroszul lehet hexameterben írni, hanem ékes mai magyar nyelven is. Egyébként szabályos vígeposz ám az utolsó fejezet, van benne könyörgés a múzsához, meg seregszemle, stb. Meg persze a József Attilát is észrevettem, meg egy halovány Villon utalást, de mást nem. Mert ugye a történetet meg-megszakító, színesítő "dalbetétek" mind-mind egy híres szerző híres versére utalnak. Persze annyira nem, hogy én is felismerjem...

Szóval ajánlom a maszathegyet annak is, akit feltétlenül érdekelnek Muhi Andris Badarországi kalandjai, annak is, aki versileg szeretne nekiesni mindenképp, meg annak is, aki csak egyszerűen szeretne egy jót olvasni.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Szerző: maifosz -
azt találtuk ki, hogy anyával vásárolunk, mert ő is nagyon szeretne már kimozdulni otthonról, persze még nem nagyon tud, mert néha meg kell állnunk, hogy feldobja a lábát a műszerfalra, és rárakjon egy adag jeget, szóval anyával vásárlunk, és csak itt a környéken. azt tudtam, hogy kell nekem epilátor (mert tönkrement), egér (mert tönkrement), telefon (mert megjelent egy furcsa folt a képernyő közepén, és nem látok tőle, szóval tönkrement), gumicsizma (a szigetre), szandál, strandpapucs (mert szétkopott az előző), sportcipő (mert a tiszának lyukas a talpa), farmernadrág, DVD, meg még reggel öltözködés közben eltéptem a melltartóm és a gyönyörű rózsaszín harisnyám kb. fél percen belül, szóval az is. erre meg vettem gyönyörű, hófehér pulcsit a Takkoban, meg zöld strandpapucsot meg fekete szabadidőnacit is ott, az jó lesz majd táborba, meg vettem hét harisnyát, rózsaszínt mondjuk nem, de lilát meg bordót igen, meg trikót és három pár zoknit, kaptam még egy fekete szabadidőpulcsit a fekete
Tovább...

Kovács András Ferenc: Pro Domo

Szerző: maifosz -
Csak én írok, versemnek hõse: semmi. Vak ûrnek voltál viselõse, Emmi - vidám hasadban zsidó voltam s dán is, csordult a számon vád, vér, vodka, ánizs... Szomjazva ezt-azt felnõttem, fel én, ki fuldokoltam más anyák tején, tudom már: `solvet sæclum in favilla`, mert egy mozdony volt csak József Attila, s Babits volt Jónás, Babits volt a cethal, hisz tetszhalott is meglakol, ha meghal, s nehézkes voltunk Isten könnyû álma, de szétnyom bûzlõn, mint a szörnyû bálna, amely Szatmáron Szent István terén rohadt, akár a szóra szánt erény, miképpen Hamlet s Fortinbras, a norvég... Kék formalinban forgat majd az orv ég, ha semmiségre lelkem tán serény: kicsüng a létbõl, mint versbõl a sorvég.
Tovább...
Szerző: maifosz -
Sokáig azt hittem, hogy minden család ilyen: sok időt töltenek egymással, de nem beszélgetnek. A mai napig, felnőtt testvéreim is napokat eltöltenek apával, és én is *állandóan* itt vagyok, amikor éppen Magyarországon. A mi családunkban alig tudunk egymásról _bármit_, de együtt: - járunk koncertre, színházba, kiállításra  - biciklizünk - evezünk - kirándulunk - sütögetünk a kertben - pingpongozunk - és iszonyúan sokat JÁTSZUNK (kártya, társas, de egy félórás útra is előkerül a szókereső) Most már értem, hogy V miért mondta, miután már elköltözött és "hazajárt", hogy fárasztó, hogy én mindig csinálni akarok valamit. Csak üljünk egy kicsit és nézzünk meg egy filmet, beszélgessünk.  Én régóta tudom magamról, hogy szükségem van a strukturált időre. Örökölt vagy tanult? Ki tudja.
Tovább...