Néha hajlandó vagyok kompromisszumokat kötni. Például elfogadom, hogy nem lehet egyszerre a macsekos bögréből inni is meg nem inni is, meg azt is, hogy nem lehet sétálni is menni meg itthon is maradni. Bár néha fáj, hogy nem lehet minden pontosan úgy, ahogy szeretném, bizonyos dolgokba bele tudok törődni. A repülésről meg a láthatatlanná válásról már rég lemondtam, ezzel is bizonyítandó, hogy igen, érdemes vagyok rá...
De azért azt hiszem, ez egyszer majd mégis sikerülni fog. Néha gondolok rá, valami furcsa, nosztalgikus vágyódással... a legapróbb részletekig elképzelem az egészet, a fűszálon csillanó vízcseppig és a szitakötők zümmögéséig... nárciszillat lesz és meleg. Én akkor persze bizonytalan leszek. Eszembe jut majd minden, amit fizikán tanultunk, de a szememnek jobban fogok hinni, mint a tudásomnak. És akkor belépek majd a szivárvány alá...
Megjegyzések