pasisbejegyzés

azt a típusú férfit nem bírom elviselni a környezetemben, amelyik vadászik... amelyik nem lehetséges áldozatként tekint rám, hanem biztos zsákmányként... nem csak becserkész, hanem a csúcsragadozó fölényével kezel... utalásai nagyonis egyértelműek, odahajol, mint egy kígyó, egészen közelre, a hajamat kezdi szagolgatni, én meg bemenekülök a pult mögé...
persze van, aki nagyon rendes, akihez ki lehet ülni beszélgetni, ha nincsenek sokan, mert úgy nem szeretek, ha ott a pult... akinél cseppet sem zavaró, ha felsegít a bárszékre (vagy elkap, mielőtt leesek), mert nem végigtapogatja a karom, hanem megfogja... nagy különbség...

egyébként belőlem azért nem lesz soha olyan igazi szuper pultoslány, mint amilyenek a többiek, mert sajnos szinte mindenről határozott, konkrét véleményem van és nagyon nem szeretek bután bólogatni valamire, amivel nem értek egyet, csak azért, mert a vendégnek mindig igaza van... de már egyre jobban megy, ez különbenis fontos dolog az életben... bizony...

(ha eleget mondogatom mindenkinek, hogy azért nincs barátom, mert túl válogatós vagyok és a végén még magamat is meg tudom győzni, az vajon baj?)

Megjegyzések

bejo üzenete…
Önjelölt Alfa-hímek...

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo