persze nem igaz, de akár azt is mondhatnám, hogy én indítottam el a suliban a blogolási lázat. és az olyan jó lenne, mert akkor azt mondhatnám, hogy csináltam valamit, pedig nem, mert paniadamnak pl. hamarabb volt és állítólag g. is írt még régen. erchegyia meg kisebbségben érezte magát, szóval ő mostantól itt olvasható.
megígértem neki, hogy nem kap külön postot, így ide írom a többit is. például hogy fáradt vagyok, nem kicsit, hanem halálosan fáradt, szinte úgy érzem, hogy ha nekem most tenni, mozdulni, cselekedni, gondolkodni, beszélni kéne, az komoly fizikai fájdalmat okozna. még kakaóért is lusta vagyok kimenni, pedig ez igazán nagy szó, ilyen nincs is. a holnap egyébként nincs, nem létezik, az ilyen éjszakáknak muszáj örökké tartaniuk, hogy a Mafocskák kipihenjék magukat és tudjanak gondolkodni. mindjárt telepítek office-t, remélem, elbírja majd a gépem, a törifaktot (kora középkor + honfoglalás) még nem olvastam el, meg alaptöri, meg magyar. nem akartam lefeküdni ma éjjel, de leöntöttem a kedvesvendéget narancslével, összetörtem egy poharat, feldöntöttem egy széket, elejtettem egy tízezrest (vízbe), és a kedvesvendég miután végre megkapta a narancslevét és mindezt végignézte, sok sikert kívánt és adott 200 forint borravalót.
most úgy csinálok, mintha az lenne a legfőbb problémám, hogy a változatosság kedvéért (még) nem sokat készültem holnapra. nem ez. a dolgozósból hazafelé végig azt a semleges témát kerestem, amiről tudok úgy írni, hogy nem gondolok semmire közben. például fejtegethetném a borzalmas írásképem okait, az eklektikus időjárást, az egésznapos mosogatás és füst hatását a kézfejen, a szerencsétlen pázmányos kistanárok sorsát, vagy egy csütörtök esti csók ízét. nem fejtegetem, jóéjt.
(ezt a számot már csak az első két mondata miatt is érdemes meghallgatni. de csak azért ezt rakom ide, mert a Harcsa Veronikát már a Göge lenyúlta, agonosz.)
megígértem neki, hogy nem kap külön postot, így ide írom a többit is. például hogy fáradt vagyok, nem kicsit, hanem halálosan fáradt, szinte úgy érzem, hogy ha nekem most tenni, mozdulni, cselekedni, gondolkodni, beszélni kéne, az komoly fizikai fájdalmat okozna. még kakaóért is lusta vagyok kimenni, pedig ez igazán nagy szó, ilyen nincs is. a holnap egyébként nincs, nem létezik, az ilyen éjszakáknak muszáj örökké tartaniuk, hogy a Mafocskák kipihenjék magukat és tudjanak gondolkodni. mindjárt telepítek office-t, remélem, elbírja majd a gépem, a törifaktot (kora középkor + honfoglalás) még nem olvastam el, meg alaptöri, meg magyar. nem akartam lefeküdni ma éjjel, de leöntöttem a kedvesvendéget narancslével, összetörtem egy poharat, feldöntöttem egy széket, elejtettem egy tízezrest (vízbe), és a kedvesvendég miután végre megkapta a narancslevét és mindezt végignézte, sok sikert kívánt és adott 200 forint borravalót.
most úgy csinálok, mintha az lenne a legfőbb problémám, hogy a változatosság kedvéért (még) nem sokat készültem holnapra. nem ez. a dolgozósból hazafelé végig azt a semleges témát kerestem, amiről tudok úgy írni, hogy nem gondolok semmire közben. például fejtegethetném a borzalmas írásképem okait, az eklektikus időjárást, az egésznapos mosogatás és füst hatását a kézfejen, a szerencsétlen pázmányos kistanárok sorsát, vagy egy csütörtök esti csók ízét. nem fejtegetem, jóéjt.
(ezt a számot már csak az első két mondata miatt is érdemes meghallgatni. de csak azért ezt rakom ide, mert a Harcsa Veronikát már a Göge lenyúlta, agonosz.)
Megjegyzések