Piroska

A ma délutáni álmom központi eleme az volt, hogy a veszprémi pláza tetején rohangálok, üldöz egy legalább 70 éves biztonsági őr, aki mellékállásban vécésbácsi, én azt kiabálom, hogy én vagyok Piroska, ő meg azt kiabálja, hogy a Kinga meg a Géza meg a Barátok Közt.
Ez a plázadolog (mindig más) viszont visszatérő motívum, általában fel szokott ruházódni valami csodás tulajdonsággal. És nagyon szoktam félni benne. Most például bezárták már négy órakor, a film közben, de nem tudtam kijönni, mert minden lépcső éppen fordítva állt (azaz fejjel lefelé), és féltem, hogy úgy leesek róla. Az egyetlen normális lépcső kísértetiesen emlékeztetett a Fürdő Szálló sehovatartó öngyilkosos lépcsőjére, és különbenis az épület tetejére vezetett.
Talán tegnap vagy tegnapelőtt álmodtam azt, hogy egy háztetőn (de olyan szabályos, háztető alakú háztetőn) kell gyerekeket táboroztatnom (szerintem hittanosokat), és nem elég, hogy a tető széléről kellett mindig mindenkit visszarángatni, még volt egy nagy lyuk is, amibe leginkább én akartam beleesni.

Ilyen éjszakák és délutánok után a valós életem sivár, kopár, unalmas, szürke, de mindenesetre nagyon biztonságos. Azért megfejteni nem állok neki...

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo