vásárlás

Várok, várok, várok, egész lényem nem más, mint egy hatalmas adag tömör izgatottság, én tudom, hogy nem írt, persze hogy nem, de azért mégis, Gergőőő, nézd meg nekem is, lehet, hogy írt, amíg suliban vagyok, és nem is fog írni, persze hogy nem fog, miért is írna? De azért persze lehet, de nem is tudom, hogy miért várok annyira egyetetlenegy levelet, sokkal jobb lenne, ha nem várnám, nem nézném meg ötpercenként... és akkor húzom, hogy még bírom, még nem nézem meg, még persze hogy nem, de már öntudatlanul is a belépés gombra kattintok, a kezem remegni kezd, és nem vagyok ám csalódott, ha nem jön új üzi, kicsit sem vagyok az. Mert nem fog írni. És mivel tudom, hogy nem fog, ezért ha mégis ír, akkor az annyira jó lenne, hogy abba bele sem szabad gondolni, mert úgysem fog írni és akkor esetleg még csalódok.
A legjobb ebben az egész várakozásban, hogy nem csak én, hanem a g. is, és ketten megőrülni valaki miatt sokkal jobb, mint egyedül.