Tonio Kröger. Hogy ki a művész és mi a művészet és mi az értelme... és ki a polgár és ki az, aki egyik sem. Hogy miről ír és hogyan írja, meg hogy pátoszok és frázisok... Forma és tartalom szerepe a versben... mi a fontosabb? a forma, vagy a tartalom? fel lehet adni az egyiket a másik miatt?
Mi kell ahhoz, hogy valaki művésszé váljon? Kell valami? (Igen, tehetség. És még?)
Szóval kellett ez most nekem, mint a virágoknak a szeretet... És ezt akár szép, kerek, egész, "magyarfaktos" mondatokban is megfogalmazhattam volna, de olyat túl sokszor kell csinálni.

A Laborban megkérdezte Lacibácsi, hogy "és mi a neve?" Mármint a notinak. Merthogy nyilván van neki. Már csak azért is, mert minden gépnek kell lennie a csatlakozáshoz, meg ilyen boszorkányos dolgokhoz, amikhez nem értek, de a szándék igazán és tényleg meg van bennem. A fiúk meg (g. és erchegyia) bizonyos határokon belül hősiesen válaszolnak butábbnál butább kérdéseimre.
Szóval a noti nőnemű... komoly, okos, de nem teljesen normális, mert a tárgyak általában hasonulnak hozzám és nagyon szeszélyesek. Ezáltal máris csökken az a ridegség, idegenség, amit a gépek árasztanak magukból. Telesugároznák vele a szobát, de nem sugározzák, mert a nyomtatón könyvek vannak, a monitoron csigák meg szívecske, a notinak meg neve van. Perpétua. Belekötni nem szabad, szerintem igazán illik hozzá.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo