illatok

Leginkább a diófa levelének örülök... Jöttem haza zenekarról a harsonával, már szürkült, megvártam, amíg eltűnnek az emberek az utcáról és megálltam alatta és szagolgattam és szagolgattam... Faként is a kedvencem, a legerősebb, a legsudárabb... és olyan jó illata van... jó fent kuporogni a tetején és olvasni. Már nem is tudom, hány nyarat töltöttem el nagyanyámnál a telken a fa tetején apa gyerekkori könyvtárát kiolvasva.
Meg a rózsáknak, a sárgának, a barackszínűnek, a rózsaszínnek, a fehérnek, a vörösnek, az egészen sötétnek... de legjobban talán mégis a bazsarózsának... a bazsarózsáról mindig olyan sokszoknyás, pirospozsgás menyecske jut eszembe... ráadásul azt, hogy bazsarózsa, még mondani is jó...
Meg a pipacsmezőnek, ahol el lehet aludni és akkor sosem látjuk meg Smaragdvárost és sosem jövünk rá, hogy nincs varázslat, az egész hazugság volt...
Meg a fűillatnak, és annak, hogy minden zöld és minden zöld másmilyen.
És én ezt most mind teljes pompájában élvezhetem, mert engedi az antiallergikumom.

Megjegyzések

dsarosi üzenete…
Nem kiolvasni, hanem... Amúgy ha nekem mondják, azt válaszolom, hogy ha rossz a könyv, akkor azt kiolvasom, ha jó, akkor elolvasom.
Beaune üzenete…
Ez az igazi hatás, amikor közvetve is érvényesül!:))
Acho üzenete…
Szoktál analóg könyveket olvasni, Dave? :P
dsarosi üzenete…
Szoktál csöndbemaradni? ;)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo