palacsintás király

Ha ráérek ebédelni (tehát nem mászkálok a tányérral a kezemben, hanem le is ülök) és egyedül eszek, akkor muszáj, hogy menjen valami közben, különben félek egyedül. Tévét elvből nem nézek, filmre nem tudnék figyelni evés közben. Ilyenkor jönnek a jól bevált mesefilmek.
Általában a pompom vagy a mézga, de ma a palacsintás királyt raktam be.
Nagyon gyerekkori filmélmény, ha jól emlékszem, általában palacsintát süttettünk anyával, ha adták a tévében. Mostanság meg felnőtt fejjel azért szeretem megnézni, mert az Éliás királyfit játszó Balázsovits Lajos gyönyörűen beszél. A hangja is szép, a hangsúlyok, ahogy formálja és alakítja a szavakat... (és egyébként az is szép, ha mosolyog...) Ráadásul Harsányi Gábor is benne van, az ő hangját is szeretem nagyon.
Szóval ebbe most bele kellett nézni egy kicsit így infó közben...

Tegnap meg előtte meg azelőtt egyébként a Bukást néztem (egy film minimum két este nekem, ha nem több). Ebből az maradt meg, hogy Goebbels épp úgy néz ki, mint Máris szomszéd, és hogy Hitlert az a férfi játssza (Bruno Ganz), aki a himmelüberberlinben az angyalt, de erre nem jöttem volna rá magamtól. És az is, hogy a nemzeti szocializmus nem lehet annyira jó dolog, ha egy anya megöli a hat csodaszép és nagyon német gyerekét azzal a felkiáltással, hogy "nem akarom, hogy a gyermekeim nemzeti szocializmus nélkül nőjenek fel."
Azzal győzködöm magam, hogy jól fog ez majd jönni, ha a 2-vht tanuljuk, de egyelőre még bánom, hogy megnéztem, volt benne egy-két sokkoló kép, amitől rosszat lehet álmodni.

Megjegyzések

Névtelen üzenete…
Már megbocsáss, de egy szókapcsolat nagyon felkeltette a figyelmem. Felnőtt fejjel???? Te ezt tényleg komolyan gondolod?

Wilder

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo