CT

Még szerencse, hogy erchegyia mutatott képet a gépről, így előre fel tudtam készülni rá lelkileg. Furcsa volt és különös, hogy alá kellett írnom a papírt, hogy engedélyezem az injekció beadását, anyu is mondta, hogy neki is furcsa, hogy én rendelkezem a saját testem fölött. Még sok évvel ezelőtt, amikor a tüdőmet tükrözték, akkor nem szólt előre senki, hogy altatni fognak, én pedig bepánikoltam, azt hittem, meg fogok halni, ahogy elnehezedett a testem és pakolgattak a gépek közt.
Most ilyen problémám nem volt, nagyjából tudtam, mi vár rám. Megígértem Lacibácsinak és erchegyiának, hogy mindent szépen megfigyelek és elmesélem, de ez azért nem ment: azt kiabálta a néni, hogy csukjam be a szemem, maradjak teljesen mozdulatlan és nyújtsam ki a kezem. Leskelődtem, de kár volt, mert hatalmas és ijesztő volt az injekciós tű. Úgy képzelem, hogy kék színűre festették be az agyamat, de ez majd le fog kopni, ha sokat rázom a fejem. Addig színeseket álmodok, ezt pedig aktívan gyakorlom, mert végigaludtam a délutánt...
Amíg bent voltam a gépben, azt játszottam, hogy meghalok, odaképzeltem az alagutat a fehér fénnyel a végén. A néni meg mindig kiabált és megzavart, de az végülis nem baj.

Kifele kaptam kakaót autómatából és csokis fánkot, de így is eszem egész nap, azt mondta a néni, hogy normális, ha le leszek gyengülve, egyek és igyak sokat. Jó.

Megjegyzések

kagy üzenete…
2008. szeptember 27-én Vercors A tenger csendje és az Amerre a szél fúj című műveiről fogunk beszélgetni,
Ha van kedved, csatlakozz hozzánk.

olvasomozgalom@gmail.com

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo