vakáció.

Vége, ennek örömére nagyon jót és nyugodtan aludtam délután.
Csak nagyon halkan mondom, de szerintem ez az év végülis összességében jó volt. Illetve én jól éreztem magam benne... Már nem is akarok emlékezni arra, hogy tavaly augusztus végén mekkora hisztim volt, hogy át akarok menni budakalászra vagy bpre gimibe, mert még két év ugyanitt elképesztően unalmas lesz. Tévedtem. Azért az iskolának talán jobb lett volna, ha ez az év is olyan, mint a többi...
Már csak egyetlenegy van hátra, a tizenhárom balszerencsés szám. Attól félek/abban reménykedem, hogy nagyon hamar vége lesz és vár majd az, ami világ és élet és odakint.

Most nagyon fúj a szél, és arra gondolok, hogy mi lenne, ha én lennék Dorothy. (Őt persze igazából nem szerettem, csak a Totókutyát, a madárijesztőt, a bádogembert, a gyáva oroszlánt és az északi boszorkányt. Ózt sem szerettem, hazudós és okoskodó.) Azért az ő helyében maradnék Smaragdvárosban a barátaimmal...

Ghymes - Smaragdváros






Megjegyzések

Pötyi üzenete…
én szerettem Dorothy-t, persze a Madárijesztőnek nyomába sem ér:
http://www.youtube.com/watch?v=X8YVryAyVUI&feature=related
bukovics üzenete…
nagyon szép ez a Ghymes-szám
Braun üzenete…
Hát igen 13 :'( ... én is azt várom má' hogy vége legyen

És a Ghymest is nagyon szertem

Martin te nem ismered?

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo