Fogalmam sincs, hogy mikor merültem ki ennyire. Pedig nem is csináltam semmi igazán fárasztó dolgot. Egész héten nyolc előtt kellett ugyan kelni és ez a tragikus tendencia folytatódni látszik, de ez mégsem ok arra, hogy a mai napot gyakorlatilag végigaludjam. Reggel a buszon (szerencsémre a tát-bp távolságot baleset miatt sikerült röpke három óra alatt megtenni), hazafelé a buszon, az altair teaházban (ami még szebb, mint a sirius) babzsákfotelben két kávé után bóbiskolva, és itthon szinte éjfélig. Hamarost megyek is és folytatom, tábor előtt muszáj lenne kipihenni magam annyira, hogy hajnali negyed háromkor is frissen és fitten mehessek be Ajtonyék szobájába aludni küldeni őket, nem úgy, mint tavaly.

Közben azon kell gondolkoznom, hogy mit jelent számomra a pressefrechheit kifejezés (azon kívül, hogy pont úgy hangzik, mintha tüsszentene az ember), meg hogy biztos nincs-e erre magyar szó...
Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

játékajánló - Secret Hitler

-