már kezdtem nagyon antiszociálissá válni, szóval muszáj volt emberek közé menni. hívtam hát erchegyiat, hogy budapest nyüzsög meg mozog meg minden, menjünk már be. a l'institut francaise-nél a francia forradalom sokadik évfordulója alkalmából utcabál, eddig szinte minden évben remek francia zenét hallgattunk. most diszkózene volt és óriási kivetítőn mentek a klippek. meg tömeg is volt, azt meg egyikőnk sem bírja.
szóval miután meghallgattuk, hogy itt egy csomóan franciául beszélnek és megvolt az örömöm, hogy szavakat értettem belőle, felszaladtunk a várhegyre, sikló felülről meg középről, zsibongó, hídünnepes lánchidat néztünk az alagút szélére, a város fölé kiülve. volt tüzijáték is, a legszebb olyan, mint egy pitypang. de csak az aranyszínűt szeretem, a többi csicsás. közben a lánchídnál a jamaikai trombitást énekelte valaki, meg autók is mentek, akkor még szebb, ha nem csak a híd, hanem az alagút is le van zárva, vagy még később, akkor már csak a taxik járnak.
most először kerültem ki a szögesdrótot, eddig mindig a biztonsági korláton belül maradtunk, de kisgyerekkorom óta vágyom arra nagyon, hogy kiüljek a szélére (nagyon nagy pereme van, nem veszélyes) és most végre. aztán átmentünk a híd alatt ott, ahol a villamos szokott, itt is régóta szeretnék, csak sosem volt rá alkalom, és most nem járt a villamos, tehát nem volt veszélyes, csak érdekes és szép volt. szerintem szép.
a millenáris is klassz éjjel, fűben fekve fényszennyezett csillagnézés, talán a likőrös bogyónak köszönhető, talán csak fáradt voltam, mindenesetre sok butaságot beszéltem össze, amit-amiről nem kellett volna. aztán hazafelé még luppa-tó, narancssárga volt a hold, nagyon szeretem, ha olyan, akkor a legszebb.
meleg volt éjjel, szeretem a meleg, nyári éjszakákat.
1 megjegyzés

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

játékajánló - Secret Hitler

HE

stupid and cheerful