pillanatkép 2

Ezt most leginkább azért, mert Bardo az írta, hogy csak egyszer lehet. És nehogy már igaza legyen.

Az milyen szívás, hogy szépen békésen fesztiválozok és jön a Martin egy Magyar Naranccsal, hogy van benne Esztergom meg Meggyes meg Szentistván, én meg nem azt mondom neki, hogy Sopronban nem kell Esztergom, éppen nyaralok, vagy ilyesmi, hagyjon a politikával, hanem szépen nyugisan elkezdem olvasni.

Az meg milyen tökjó, hogy bemegyek a red loungeba és Szalóki Ági van és bemondják, hogy játszik Schreck Ferenc. Ő nekem a harsonatanárom, szóval küldtem is neki rögtön egy esemest, nem ám, mint tavalyelőtt, amikor Szigeten sokszor hallottam játszani, de nem vett észre. Most szerintem örült nekem. Majd ha még híresebb lesz, eladom az idei ellenőrzőmet, tele van az aláírásaival :)

Manu Chao nagyon jó volt. Nagyon nagyon nagyon. Majdnem kétórás koncertet adott, áááá, utána már nem igazán volt erőnk Kiscsillagra menni. De azért megpróbáltuk.
Meg színdarabot is láttunk tegnap, majd ha hazaérek, mindent részletesebben, szépen.

Egyébként tök jó itt. Szeretem. Még kakaó is van, meg egész barátságos szomszédok. Fesztiválfeeling :) És kezdem belátni, hogy attól függetlenül, hogy utálom, ha tömeg van, van abban valami jó, ha az a rengeteg ember egyszerre táncol meg rángatózik meg ugrál és biztos egyszerre dobog a szívük is és biztos érzik, hogy na, most mi összetartozunk, mert mind azt a pasit nézzük és hallgatjuk, aki ugrál a színpadon és franciául és spanyolul kiabál.

Macs egyébként előttem ezt írta, most meg itt kuksol mellettem és néz :)
4 megjegyzés

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

játékajánló - Secret Hitler

-