2008 szeptember

57. Voltaire: Ez a világ rendje

Egy szittya Jónás Ituriel angyal parancsára Perzsiába utazik. Megérdemli-e Persepolis a büntetést?

56. Kurt Vonnegut: A Titán szirénjei
Szerintem öreg hiba, hogy van gondolkodó és érző anyag. Rossz hallgatni, mikor panaszkodik. Persze ha jól meggondolom, sziklák, hegyek, holdak joggal vádolhatók azzal, hogy egy kicsit túlságosan is flegmatikusak.
Egy kis tudományos fantasztikummal fűszerezett társadalomkritika a 20. századi amerikai irodalom legnagyobb remekének tollából. Kötelező darab. Mert arra ugye mindenki kíváncsi, hogy mi történik azzal, aki egy kronoszinklasztikus infundibulumba kerül, mi folyik a Marson, mit vallanak a Merőben Közönyös Isten Egyházának hívei, és hogy mi közük van a tralfamadoriaknak az emberiség történelméhez.
Jó szórakozást.

55. Voltaire: Zadig, avagy a végzet (sokadjára)
...az a rend, amely tökéletes lenne, csak a legfelsőbb lény honában válhat valóra, ahová a rossz nem közeledhet. Milliószám alkotta a világokat és egyik sem hasonlíthat a másikhoz. Ez a mérhetetlen változatosság az ő mérhetetlen hatalmának a jele.
Úgy szeretem Voltaire-t. Ezek a történetek meg meseszerűek, keletiek, olyan ezeregyéj-jellegűek.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo