olyan hangom van, hogy mindig komolyan megijedek tőle, ha megszólalok. ezért amíg nem áll vissza a torkom végre normális üzemmódba, igyekszem sokkal kevesebbet beszélni. (nehéz ám megállni).
pedig nem is fagyiztam, tényleg, még sopronban sem, pedig ott nagyon finomnak tűnt a fagyi, hanem nagyon vigyáztam magamra, hogy meggyógyuljak. és azt hittem, hogy meggyógyultam (osztálykirándulásos szobatársaim ne cáfolják). becsszó csak belenyaltam abba a fagyiba vasárnap. csak picit. olyan picit, amennyitől nem szabadna megint fájnia. (sok méz, sok vitamin, mire megyek megnézni a kicsi Besét, makkegészséges leszek.)

egyébként ma duplaórás sztálinfilm volt törin, a rám tett hatása mérhetetlen: zenekaron felvillant az atyáskodó mosolya, éles kontrasztban az épp éhen haló ukrán földművesekkel, és a lelkes pártaktivisták biztosan pont erre az indulóra menetelnek. (csak azért nem dobtam el a hangszert, mert előtte tíz perccel szerelték meg nekem.)

Megjegyzések

Esty üzenete…
Csak nem a Sztálin című nagyszerű alkotást nézették meg veletek is? :)
maifosz üzenete…
nem tudom :(

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo