zeneileg

úgy áll most a helyzet, hogy engem minden zenetanárváltás a normálisnál jobban megvisel, és most megint új harsonatanárt kaptam. nem akarok alkalmazkodni. fel is hívtam egyébként, mire meggyőztem magam, hogy más is lehet olyan rendes tanár, mint a Schreck Feri. rögtön igyekeztem tisztázni azt a tényt, hogy ha a táti zeneiskolából lehetne hangszert bérelni, akkor bérelnék, órára járni nem szeretnék, mert nincs időm, gyakorolni pláne nincs, miattam már ne rendezze át az órabeosztását, de valamiért ez a variácó nem tetszik neki. végülis mindegy, úgyis én döntöm el, hogy járok-e, és nem.

egyébként a heti 2x2 óra (+1 az utazás) zenekar most kicsit soknak tűnik, de ha hazajövünk Schlemából, akkor majd az egyiket ott hagyom. de tényleg. ha mégsem, akkor valaki majd figyelmeztessen, hogy hé.

énekkaros meg nem akartam lenni, el sem akartam menni a válogatásra, ha Évi nem mondja, hogy de, de mindenképp, akkor tuti nem megyek (már csak azért sem, mert ha esetleg véletlenül nem válogat be, akkor oda az önbizalmam). amikor tegnap hajnalban bementünk próbálni, akkor annyira jó volt megint ott lenni, szeretem ezeket a hajnali énekkarozásokat, (sötétben még kellemesebb panoráma a rom, mint mondjuk egy dupla francia alatt) hiányozna, ha nem lenne. jó, más lesz, persze, minden más, de ezt is meg kell szokni.