az egészben az a jó, hogy ha elég nyúzott vagyok, kapok a Lacibácsitól étcsokit idegnyugtatónak.

most egyébként jöttem haza zenekarról, már sötét volt, a nyirkos köd beszorította a házak közé a füstöt... szomorú volt, érezni lehetett, hogy most égetik az őszt... (és az aszfalt nedves filmjén ostorlámpák fénye csillogott...)
és néztem a csillagokat, ilyenkor mindig a csillagokat nézem, de most a csillagokról is az jut eszembe, hogy ő is ugyanezeket a csillagokat látja, ugyanezt a holdat, nincs is messze.

hiányzik.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo