vásárlás

az előfordulhat, hogy hajnali háromnegyed nyolc előtt két perccel felemelem a szavam egy általam, meg egyébként az egész énekkar által hülyeségnek vélt ötlet ellen, de ennek egyenes következménye az, hogy a fél délelőttöt átbőgöm, általában a lányvécében (ha éppen nem, akkor fel vagyok dobva, mert dejó, hogy végre valaki rávilágított, hogy nem feltétlenül tetszik nekünk annyira minden, amit csinál. és azért pont én szólok mindig, mert érdekel, hány tanárral tudom magam megutáltatni ebben a tanévben, már legalább háromnál tartok, de inkább négynél, mert engem nem tanít.)

ma egyébként voltam bent a zenesuliban, bétaverzió ugye, azt mondta a zigazgatóúr, a Gyuribácsi (akinek olyan vezetékneve van, mint egy mesebeli királyfinak), hogy Zsófika, járjál be zeneelméletre, erre azt mondtam, hogy nem, mert tavaly négyest kaptam. biztos szereti az érveimet. tavaly sem jártam be, mert első félévben latinom, második félévben pedig rendes órám volt akkor, csak akkor mentem, amikor elmaradt valamelyik. de mondtam, hogy szeretnék vizsgázni félévkor meg év végén, hogy ötöst kapjak, mert csak ötös van a zenesulis bizimben. azt mondta, hogy jó, de vizsga helyett inkább elvitte a csoportot egy szombaton Dobogókőre kirándulni. aki nem ment, az kapott négyest.
(zenetöriből egyébként hét év alatt nyolc tanárunk volt, de lehet, hogy több, az egyiknek a nevére biztosan nem emlékszem, csak arra, hogy betanított nekem hungarotonra egy nagyon szép népdalt... a nyolc tanárunkból egy (!) tanít még mindig a zenesuliban.)