ha valaki annyira boldog, mint amennyire én vagyok most, egész biztosan nem szabadna, hogy letörjön egy ilyen kis hülyeség miatt. sok kis hülyeség miatt. vagy ha letör is egy picit, azt mondja, hogy jó, ez van, megy tovább.
de semmiképpen nem szabad végighisztizni végig a délutánt, pláne, ha a problémáim éppen tényleg nem számítanak komolynak. még az sem, hogy hétfőn töltöm a tizenkilencet, és ezek a szülinapok egyre jobban megviselnek. már látom magam mögött az eltékozolt fiatalságom, a szertefoszlott álmokat, az elvesztegetett időt, ilyesmi.
(a megfelelésikényszerem most épp azt mondja, hogy akinek egyetemista alterfiúja van, legalább meg kellene próbálni felnőttként viselkedni, pláne az alterfiúja rokonai, barátai és üzletfelei előtt, le ne égesse, hogy ilyen kislánnyal jár.)
de semmiképpen nem szabad végighisztizni végig a délutánt, pláne, ha a problémáim éppen tényleg nem számítanak komolynak. még az sem, hogy hétfőn töltöm a tizenkilencet, és ezek a szülinapok egyre jobban megviselnek. már látom magam mögött az eltékozolt fiatalságom, a szertefoszlott álmokat, az elvesztegetett időt, ilyesmi.
(a megfelelésikényszerem most épp azt mondja, hogy akinek egyetemista alterfiúja van, legalább meg kellene próbálni felnőttként viselkedni, pláne az alterfiúja rokonai, barátai és üzletfelei előtt, le ne égesse, hogy ilyen kislánnyal jár.)
Megjegyzések