kétségbeesetten próbálom megszervezni és korlátok közé szorítani az életem, minden másodpercem beosztani, három-négy órákat aludni éjjel, plusz egyet délután. és közben azt látom, hogy mindenki milyen szorgalmas, milyen rendesen tanul, milyen kitartó, és nem is lestrapált, mint én.

egyébként ma felhívtam a harsonatanárom kettő előtt tíz perccel, hogy mostanra jöttem rá, hogy mégis a csütörtöki gyógytesiidőpont a legkevésbé rossz, de ha én kettőtől háromig a balassában, akkor fél négyre nehezen a táti általánosban. akkor azt mondta a tanárom, hogy jó, legyen előtte. kettő előtt. kettő előtt iskolában vagyok esztergom-kertvárosban. ja, hogy tényleg, iskola, mondja ő. akkor utána. fél öt. ha háromig gyógytesi, akkor háromnegyvenes tébányai, arról fél öt előtt nem sokkal fogok leszállni a zenesulitól tíz percre.
még jó, hogy anyu ki tudja vinni kocsival a hangszert oda. milyen jó dolgom volt nekem tavaly, amikor a Feribácsival szombat reggel nyolckor, és még ki is ugrott kocsival értem, ahogy jött dorogról, mert én voltam az első.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo