ma lustálkodhattunk negyed tizenkettőig, bizony, őszi szünetben még ezt is meg lehet tenni, hogy negyed tizenkettőig, akkor felkelni, kikapcsolni a csigás hangulatlámpát, visszabújni még picit, kávé, tej, tea, nutellás kenyér, pizsamában. délben.

tegnap egyébként csináltunk szilvásgombócot (felszín édes hó, rajta aranyszínű morzsa), mert az jó, meg túrós derelyét is. persze csak mirelitet, én gyúrni akartam, de leszavaztak. akkor játszottunk a Kicsivel reggeltől délutánig, meg a két fiúval is, aztán öt körül kizártunk mindenkit. kegyetlen vagyok. én fiúm, na.

most meg a Kicsivel vagyok ketten, Locspocst olvas, megmondtam neki, hogy az én tanítónénim úgy csinálja, hogy a lánya annyit számítógépezhet, amennyit olvas, és ezt most bevezetjük, de olvashat nekem hangosan, ha nem akar egyedül. megyek is nézni a képeket, gyönyörű, beszkenneltem. láttatok már valaha ilyen végtelenül szomorú tengeri szörnyet?

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo