múlnak a gyermekévek, nincs visszaút, vagy ilyesmi, most már biztos és fix, január 22, nem vagyok én normális, napi egy óra francia minden áldott nap, másképp nem lehet, évek lemaradását kell behozni, persze akkor sincs semmi baj, ha nem sikerül, tényleg, kinek kell az az öt pont, pláne magyarszakra, nehogy már öt ponton múljon, nem is kell a nyelvvizsga, ha nem beszélem rendesen a nyelvet, milyen jogon, a nyelvvizsgaközpontos pasi emlékezett rám, a nevemre, az arcomra, mondta, hogy németes vagyok, ugye, a német nagyon jó lett, a francia nem lesz, de nem baj, csak 60% kell, annyit simán, persze, csont nélkül, muszáj ezt elhinni, évek óta nem volt olyan, hogy valami ne sikerült volna, nem is tudom, mit csinálnék egy kudarccal, hova tenném, nem tudom, mit csinálnék, ha megbuknék, ajjaj, nem vagyok én normális, egészen biztos, nem kell nekem a vizsgadrukk, nagyon nem, dehogynem, nagyon kell, rosszul kezelem, gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni.
vásárlás
azt találtuk ki, hogy anyával vásárolunk, mert ő is nagyon szeretne már kimozdulni otthonról, persze még nem nagyon tud, mert néha meg kell állnunk, hogy feldobja a lábát a műszerfalra, és rárakjon egy adag jeget, szóval anyával vásárlunk, és csak itt a környéken. azt tudtam, hogy kell nekem epilátor (mert tönkrement), egér (mert tönkrement), telefon (mert megjelent egy furcsa folt a képernyő közepén, és nem látok tőle, szóval tönkrement), gumicsizma (a szigetre), szandál, strandpapucs (mert szétkopott az előző), sportcipő (mert a tiszának lyukas a talpa), farmernadrág, DVD, meg még reggel öltözködés közben eltéptem a melltartóm és a gyönyörű rózsaszín harisnyám kb. fél percen belül, szóval az is. erre meg vettem gyönyörű, hófehér pulcsit a Takkoban, meg zöld strandpapucsot meg fekete szabadidőnacit is ott, az jó lesz majd táborba, meg vettem hét harisnyát, rózsaszínt mondjuk nem, de lilát meg bordót igen, meg trikót és három pár zoknit, kaptam még egy fekete szabadidőpulcsit a fekete
Megjegyzések