szóval még sötét volt, amikor elindultam, hideg és sötét, a kalauz is álmosan mosolygott, és megkérdezte, hogy milyen megálló is volt az előbb, meg hogy milyen jön, ez a kalauz minden reggel ilyen álmos, és minden reggel mosolyog, én meg minden reggel mondom Márknak, hogy úgy szeretem ezt a mosolygós kalauzt reggelente, én is mosolyogni kezdek tőle.
és amikor hazajöttem, akkor már sötét volt, nem szeretem az ilyen hosszú napokat, hogy gyógytesi a balassában, eleve rossz, hogy a balassában, meg nem lehet 5. óra után menni, pedig csak annyi van ma, hanem csak kettőtől, de az a lyukas egy óra most különösen jól jött, elmehettem ebédelni a fiúkkal meg Lacibácsival, (bár tesi előtt nem javasolt enni), ezért így legalább nem voltam éhes, és aludhattam hazafelé a tébányain, majdnem tátújtelepig, csoda, hogy felébredtem, de mindig felébredek.

a forró cikóriakávé illatát viszont szeretem, meg azt is, hogy rá lehet tapasztani az átfagyott ujjakat a bögre oldalára.

(Ma végre meleg volt az iskolában, köszönjük!)

Megjegyzések

Névtelen üzenete…
a meleg bögre tényleg élet-díjas találmány. :)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo