te mit tennél

annyira furcsa és jó érzés, hogy én mondok valamit, a Bardo meg azt mondja, hogy oké, te vagy a nyelvész (ami persze nem igaz, csak leszek), így csináljuk, így lesz, még akkor is, ha azt mondom, hogy ebben nem vagyok biztos, csak a nyelvérzékem szerint van így. (ami korántsem tévedhetetlen.)

lesz megint FÉL, lesz benne három versem, a Gépsárkányhoz kaptam rajzot, amit direkt nekem, az én saját versemhez rajzoltak, szóval már ennek is örülhetek, nem csak annak, hogy megjelenik a nevem nyomtatásban, jippie. mindig örülök neki, mindig újabb, gyerekes örömmel.

egyébként dsarosi kérdezett olyat a blogján, hogy mit csinálnék, ha tudnám, hogy már csak három nap van hátra az életemből. sokat gondolkoztam rajta. szerintem gyorsan írnék egy könyvet, és leírnám benne, hogy mit hogyan, okulásul az elkövetkezendő generációknak. (tudom, hogy három nap alatt nem lehet megírni egy könyvet. de talán ha az ember nagyon akarja, akkor igen.) egyébként az is lehet, hogy dühömben öngyilkos lennék. vagy még azt a három napot az alterfiúval tölteném végig. (s ott halni meg szerelmesen ölelő karjaiban. brrr.) és igazából ki kéne békülnöm az apámmal, akkor már sima ügy lenne, nem haragudna így a magyar miatt.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo