még csak aligóta van hideg, de én máris unom, ha hó lenne, nem unnám, a havat szeretem, de ez a semmilyen, se nem fagy, se nem szél, se nem nap, se nem ború, ez nem jó. a tél legyen karakteres, vagy ne legyen tél.
egyébként tegnap este azon gondolkoztam, hogy ha az ember elsős korától kezdve csak szépirodalmat (nem szakkönyveket) olvas, és ennyi az iskola, akkor az élethez szükséges tudásanyag hány százalékát tudná így elsajátítani, valamint el tudna-e olvasni mindent, amit érdemes. már ha ezt a kategóriát meg lehet határozni.
és akkor elégedett voltam magammal, hogy milyen jó gondolatom támadt, oktatási rendszer reformja rögtön, egészen új módszer, és akkor kinyitottam az itthon kallódó Théléme című folyóirat egyik számát, mert az elejére jó nagy betűkkel ki van írva, hogy Boris Vian, és elolvastam az előszót, és rájöttem, hogy már ezt is kitalálta valaki. Rabelais. lehetetlen újat gondolni. utálom a 21. századot. (kísérteties, hogy mindig azt a könyvet nyitom ki, amit ki kell, és mindig azt olvasom, amire szükségem van. ezért nem szeretem a kötelezőket.)
Megjegyzések
(én, kis naiv, azt remélem, hogy ha eleget olvasok, akkor egyre több rétegét látom meg mindenféle könyvnek, de persze nincs így.)