még sötét volt, amikor el, és már sötét, amikor végre haza, végülis reggel hattól este hatig, énekkar, suli, cuki, gyógytesi, varrónő, harsona, nem is tűnik soknak, pedig azért húzós, fáradt vagyok.
mondtam a gergőnek, hogy cukiba most nem, mert rossz magyart írtam, nem érdemlem meg, mondta, hogy pláne kell mennem akkor, megvigasztalni magam, különbözik a hozzáállásunk, mindig különbözni fog. végülis ezzel nem győzött meg, ezért inkább azért jutalmul, hogy továbbküldték az infót (OKTV), csak pár ponttal lett rosszabb, mint a gergőnek, annak örülök, hogy ez pont annyira lett jó, hogy kellemesen elégedett lehessek magammal, milyen ügyes is vagyok, de a második fordulóhoz azért nem elég.
a zenesuliban a takarítónéni, (akiről eddig azt hittem, hogy nem szeret, mert miattam kell keddenként bentmaradnia este, mert csak nekem van már akkor órám), meglátott, és adott nekem mézeskalácsot, ott sütötték, bolhapiac volt az általános iskolásoknak. borzasztó volt, nagyon kevés mézet raktak bele, ráadásul megszórták mákkal és kókusszal, sem a mákos, sem a kókuszos dolgokat nem szeretem, de úgy meglepődtem, hogy hirtelen el is fogyott, csak egyet tettem félre a tanáromnak, mert végülis rendes, megszoktam, megkedveltem. (ő nem szólna azért, ha keresztbe tenném a lábamat, megkérdeztem direkt, de már nem is teszem keresztbe, Feribácsi nagyon büszke lenne rám, ha látna.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo