nosztalgia

hazafelé a tébányain felsős osztályfőnökömmel futottam össze... évek óta nem találkoztam vele, tavaly igazgatóváltás volt a faluban, több is, helyi botrányok, ők ezt már nem bírják idegekkel, a fél tanári kar átment az erzsébetbe, mindegy, de így eshetett meg, hogy most mégis.

megbeszéltük, kiből mi lett, felsőoktatásba hányan, majdnem az osztály fele, talán 17-en voltunk, de erre egyikünk sem emlékezett, melyikőnk kiről mit tud, a Kitti dadusként dolgozik esztergomban, nem gondoltuk volna sosem, a Zsani pékségben csabán, a Szandra pénztáros, munkájuk van, vőlegényük, önálló életük, pedig szinte most volt, hogy úgy együtt, hogy a Kitti mellé ültetett a Bagi matekon, mert a jókat a rosszak mellé, azt már persze akkor is láttuk, hogy a Réka nyelvekkel megy majd, a Manó is már a németekhez jár egyetemre, de hogy a Rita majd ismétel nyergesen, végig négyes volt általánosban...
és el sem tudod képzelni, hova züllik ez az iskola, már semmi sem a régi, persze a tátiak még mindig nagyon jók, főleg németből, nemzetiségi oktatás, a Kalmár tanár úr most az igazgató-helyettes, képzeld, őt szeretem, pedig tőle kaptam az első egyesem, németből, szódoga, ki érti ezt, mennek is az istvánba meg a dobóba kisgimibe ezek az okosok, aztán ki marad itt nyolcadikra, csak a rosszak, de majdcsak lesz valahogy...