akárhányszor láttam a derhimmelüberberlint, mindig a könyvtár tetszett benne a legjobban, (meg az, ahol hintázik a lány angyalszárnyakkal). de azt hittem, hogy ilyen könyvtár igazából nincs is, csak a film kedvéért találták ki, hogy hatalmas, tele van emberekkel, és nincsenek zárt ajtók, mégis csak csöndben morajlik benne a tudás...
tegnap úgy ültem a negyediken az ablaknál az alfölddel meg a notimmal, hogy éppen leláttam az alterfiúra, aki még lent volt a büfében a barátaival. jó volt úgy tanulni, hogy tudom, hogy teljesen száz százalékig saját döntésem az, hogy fent ülök a negyediken és olvasok, ha akarnék, csinálhatnék mást is, mondjuk lent lehetnék az alterfiúval, de nem akarok, hanem írni akarok.
most is saját döntés, hogy nem az eltén lopom a napot, hanem itt a hetediken. (de már nem sokáig.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo