azt szeretem legjobban az ilyenekben, hogy sétálunk éjszaka budapesten, hogy össze tudom kötni a pontokat végre, szóval hogy nem csak (mondjuk) a kálvin van, meg a blaha, hanem létezik a világ két megálló között is. persze még rengeteg idő, amíg a nyolcadikat is úgy fogom ismerni, mint a tizenkettediket, mindig nézem a térképet a metróban, tanulom az utcaneveket, a buszok számait, már egész jól megy.

valami olyasmit csináltunk most szilveszterkor, hogy voltak az ő barátai, meg az én barátaim, meg különböző barátok lakásai, meg csokilikőr is volt, amit ő csinált, meg süti, amit igazából érzésre, mert mérleg nincs, meg habverője is csak Évinek volt, szóval ott sütöttünk. ez is furcsa egyébként, hogy nincs minden a konyhában, igazából konyha sincs, de így többet tanultam a főzésről az elmúlt kb. 4 hónapban, mint eddig összesen.

próbáltam évet értékelni, az értékelés mérlege az, hogy még sosem voltam olyan boldog, mint 2008-ban. úgy átlagosan persze, összegezve a rosszat is meg a jót is. azért elég nehéz év volt, de az ideitől sokkal jobban félek.
szavazzuk meg, hogy legyen inkább újra 2008.

Megjegyzések

Névtelen üzenete…
számomra az este megkoronázása az a bevert orrú faszi volt villamoson, ettől lett az egész olyan jellegzetesen magyar
maifosz üzenete…
az ilyen részletekre nem annyira akarok emlékezni.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo