én vagyok az, aki még márciusban is boldogan felkiált akár óra közepén is, hogy esikahó, és aztán odakint, amikor mindenki fázósan veszi fel a sapkát, akkor ő a lehető legjobban érzi magát, mert az arcokat, orrokat, füleket pirosra csípi a fagy, és mert pici fehér pöttyökkel lesz tele a sok szomorú színű kabát, és a járda is fehér lesz, meg az autók teteje, (meg a bordikutyának az orra hegye). most egyébként szokatlan, hogy máris itthon vagyok, de nem baj, mert úgyis megyek még el, extrahosszú zenekari próbát tartunk ma minden bizonnyal a vasárnapi koncert miatt, holnap meg legalább este nyolcig bent leszünk megint az osztállyal. jó lesz már végre túl lenni a szalagavatón. szép lesz azért, szépek leszünk.
vásárlás
azt találtuk ki, hogy anyával vásárolunk, mert ő is nagyon szeretne már kimozdulni otthonról, persze még nem nagyon tud, mert néha meg kell állnunk, hogy feldobja a lábát a műszerfalra, és rárakjon egy adag jeget, szóval anyával vásárlunk, és csak itt a környéken. azt tudtam, hogy kell nekem epilátor (mert tönkrement), egér (mert tönkrement), telefon (mert megjelent egy furcsa folt a képernyő közepén, és nem látok tőle, szóval tönkrement), gumicsizma (a szigetre), szandál, strandpapucs (mert szétkopott az előző), sportcipő (mert a tiszának lyukas a talpa), farmernadrág, DVD, meg még reggel öltözködés közben eltéptem a melltartóm és a gyönyörű rózsaszín harisnyám kb. fél percen belül, szóval az is. erre meg vettem gyönyörű, hófehér pulcsit a Takkoban, meg zöld strandpapucsot meg fekete szabadidőnacit is ott, az jó lesz majd táborba, meg vettem hét harisnyát, rózsaszínt mondjuk nem, de lilát meg bordót igen, meg trikót és három pár zoknit, kaptam még egy fekete szabadidőpulcsit a fekete
Megjegyzések