tudom, hogy hajnali háromnegyed kettő van.
tudom, hogy holnap kora reggel felkelek, és már nyitásra a szabóervinben leszek, és lesz helyem is, hiába van vadul vizsgaidőszak.
de.
egyrészt annyi csokit ettem ma, hogy lecsaphatatlanul pörgök, próbáltam aludni, nem ment.
másrészt annyira nyomasztott az a másfélhónapos mocsok, ami a szobámban van, hogy képtelen voltam akár megmoccanni is egész nap, csak ültem és vártam, hogy rend legyen, mert így nem lehet írni, tanulni sem lehet, aludni sem lehet. nem jött be.
szóval akkor fel kellett kelni, könyvek, papírok, cédék, ruhák. por.
és hiába van ennyi pasi, hogy megszámlálni sem lehet, hogy nekem is van apukám, a Kicsinek is van apukája, nekem is van barátom, anyunak is van barátja, itt nem lakik senki, aki szerelne nekem könyvespolcot a falra. én meg még nem akarom a fúrógépet a kezembe, vagyis akarom, de most nem, most azt akarom, hogy jöjjön egy erős-bátor-hős férfi, aki fúr négy lyukat a falba, nyom bele tiplit, rárakja a sínt, meg dob rá egy lécet. szóval kénytelen voltam mütyürteleníteni, így sincs sok mütyür, csak a kutya van, meg a zenélő angyalok, meg a maci. így lett egy polcom, amire elkezdtem felrakni a könyveimet, amik hónapok óta csak úgy a padlón, más könyvekkel együtt, és úgy megörültem annak, hogy ezek az én könyveim, hogy nem úgy van, hogy apa elköltözött és itt hagyta és mondta, hogy kéremvisszaakönyveimet, én meg mondtam, hogy dehogyis, és elvettem a moraviát meg a voltaire-t meg a kerouacot, a többit nem, mert ott van a könyvszekrényben a másik szobában, hanem úgy, hogy tényleg az enyém, hogy én kaptam, vette nekem valaki, hogy elolvassam, persze nem olvastam el, mert naplók, de el fogom olvasni. szóval gondoltam, hogy oda azokat a könyveket rakom, amik fontosak nekem, és elkezdtem átrakni, és átraktam rengeteget, hogy már nem is fért. mert megvan, hogy kitől és mikor és miért, és ez lázárervin, ezt meg én vettem magamnak (összesen két ilyen könyv van).
szóval nehéz.
most meg vissza csinálni, mert reggel lesz.
tudom, hogy holnap kora reggel felkelek, és már nyitásra a szabóervinben leszek, és lesz helyem is, hiába van vadul vizsgaidőszak.
de.
egyrészt annyi csokit ettem ma, hogy lecsaphatatlanul pörgök, próbáltam aludni, nem ment.
másrészt annyira nyomasztott az a másfélhónapos mocsok, ami a szobámban van, hogy képtelen voltam akár megmoccanni is egész nap, csak ültem és vártam, hogy rend legyen, mert így nem lehet írni, tanulni sem lehet, aludni sem lehet. nem jött be.
szóval akkor fel kellett kelni, könyvek, papírok, cédék, ruhák. por.
és hiába van ennyi pasi, hogy megszámlálni sem lehet, hogy nekem is van apukám, a Kicsinek is van apukája, nekem is van barátom, anyunak is van barátja, itt nem lakik senki, aki szerelne nekem könyvespolcot a falra. én meg még nem akarom a fúrógépet a kezembe, vagyis akarom, de most nem, most azt akarom, hogy jöjjön egy erős-bátor-hős férfi, aki fúr négy lyukat a falba, nyom bele tiplit, rárakja a sínt, meg dob rá egy lécet. szóval kénytelen voltam mütyürteleníteni, így sincs sok mütyür, csak a kutya van, meg a zenélő angyalok, meg a maci. így lett egy polcom, amire elkezdtem felrakni a könyveimet, amik hónapok óta csak úgy a padlón, más könyvekkel együtt, és úgy megörültem annak, hogy ezek az én könyveim, hogy nem úgy van, hogy apa elköltözött és itt hagyta és mondta, hogy kéremvisszaakönyveimet, én meg mondtam, hogy dehogyis, és elvettem a moraviát meg a voltaire-t meg a kerouacot, a többit nem, mert ott van a könyvszekrényben a másik szobában, hanem úgy, hogy tényleg az enyém, hogy én kaptam, vette nekem valaki, hogy elolvassam, persze nem olvastam el, mert naplók, de el fogom olvasni. szóval gondoltam, hogy oda azokat a könyveket rakom, amik fontosak nekem, és elkezdtem átrakni, és átraktam rengeteget, hogy már nem is fért. mert megvan, hogy kitől és mikor és miért, és ez lázárervin, ezt meg én vettem magamnak (összesen két ilyen könyv van).
szóval nehéz.
most meg vissza csinálni, mert reggel lesz.
Megjegyzések