azt mondta a doktorbácsi, amikor belenézett a számba, hogy ajjaj, ez fájhat. aztán kedvesen elpoénkodtak az asszisztensnővel azon, hogy most kórusba ne menjek, felolvasni se, bájosan elcsuklik kétszótagonként a hangom.
fáj is, de még mennyire. most sajnos sós víz, attól elmúlik, meg napi öt szem fehér bogyó, ha végre tudok nyelni, akkor tea, fokhagymás pirítós. estére tuti jobb lesz.
most úgy néz ki, hogy a hétvégi programom kicsit le kell redukálni. a szánkó például kizárt, de a Beskóbaba keresztelője kötelező. persze hat kistesóm van, akkor gondolná az ember, hogy láttam már eleget. de csak a sajátomra emlékszem, kisiskolás voltam, jártunk budán templomról templomra, evangélikus lelkész keresztelt csak meg, hiába, házasságon kívüli gyerek, meg a Barnabáséra is, az talán lent konyáron, messze, református lelkész, az biztos. Bóniséra egyáltalán nem emlékszem, evangélikus, megint. Veronika nincs, mert már a pap is, a kántor is komaságban van velünk nem tudom, miért. Apáéknál meg... ez az első keresztelő, amiről szólnak, megengedik, hogy ott legyünk. Katolikus, ilyenen még úgysem voltam.
Megjegyzések