(ezt a bejegyzést 30 percen át írtam, csak azért, hogy a nyafifaktort a kritikus szint alá süllyesszem. nem igazán sikerült.)

fogorvos, kell pénz, bankkártya. pin-kódom még nem tudom. nem baj, benne van a telefonomban. a telefonom itthon. nem baj, van barnabás. telefon anyunak, nincs otthon, nem is érti, mit akarok kódokkal meg telefonokkal, de nem baj, inkább hallgassam meg, milyen kocsit vesz. rosszat. amikor már megbeszéltük, hogy milyet, mégis rosszat. akkor megpróbáltam meggyőzni anyut, hogy ne tegye. akkor elfelejtettem a pin-kódom maradék néhány számjegyét is, amire még emlékeztem. akkor leszálltam a buszról. felszálltam egy másikra és hazajöttem.

és most komoly sírógörcsöm van csak azért, mert anyu valószínűleg nem olyan kocsit vesz, mint amilyet megígért, meg azért, mert korcsolyázni akartam menni szombaton, meg azért, mert a világ olyan bizonytalan, és a huszadik század embere nem találja meg azokat a normákat, amikhez igazodnia kellene, és mert biztos én is olyan cselekvésképtelen leszek, aki másoktól várja a megoldást, mint Josef K. egyébként sem lehet élni ebben a világban. már várom a Sinistra körzetet. szerintem az emeltes magyar tételek kidolgozói arra számítanak, hogy az emeltes magyarosok jórésze már a tételsor láttán öngyilkos lesz.

Megjegyzések

gborz üzenete…
szerintem a közepes magyar tételek kidolgozói is.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo