győzött a lustaság. félelmetes, hogy milyen lusta vagyok. én nem akarok megküzdeni az eredményért, nem akarok gyakorolni, egyszerűen nem érdekel. felhívtam a tanárurat, hogy csókolom, messze lakok, esik, nem várhatja el, hogy a dögnehéz harsonámmal a falu másik végére, ilyen időben, gyalog. csókolom, nem akarok zeneiskolába járni. nem érdekel. már rég nem motivál semmi. csak a hangszer kell a zenekar miatt, azt semmi pénzért nem hagynám abba, de talán kapnék a dorogiaktól, ha járnék oda is rendesen. úgy egyáltalán.
az énekkar viszont nagyon hiányzik. nagyon-nagyon-nagyon. koránkeléssel, vonatozással, sötéttel, fals és teljesen tiszta hangokkal, latinul és magyarul és franciául és angolul és minden nyelven, hiányzik a bárdos, a kodály, hiányzik a jubilate. zsönöló zsönöló zsönölózedíre. meg a társaság is. ráadásul olyanok hívtak vissza, akikkel sosem beszéltem. muszáj visszamennem. (mondjuk heti egyszer, vegyeskarra, az úgy rendben van.)
az énekkar viszont nagyon hiányzik. nagyon-nagyon-nagyon. koránkeléssel, vonatozással, sötéttel, fals és teljesen tiszta hangokkal, latinul és magyarul és franciául és angolul és minden nyelven, hiányzik a bárdos, a kodály, hiányzik a jubilate. zsönöló zsönöló zsönölózedíre. meg a társaság is. ráadásul olyanok hívtak vissza, akikkel sosem beszéltem. muszáj visszamennem. (mondjuk heti egyszer, vegyeskarra, az úgy rendben van.)
Megjegyzések