ritkán érzek ilyet, hogy megalázó, de amikor odajött tegnap a könyvtár klubban a kicsi kigyúrt kopasz, és kérdezte, hogy megyek-e vele táncolni, és mondtam, hogy nem, és elvette a kabátom, hogy felakassza, és mondta, hogy de, de, és akkor visszaért az alterfiú, és akkor tőle kérdezte meg, hogy elvihet-e engem táncolni, na, az megalázó volt. mintha valami tulajdona lennék az alterfiúnak, amit kicsit kölcsön szeretne kérni, amíg táncikál vele, de aztán visszaadja. pfujj. (aztán jó nehezen ment el, pedig mondta neki az alterfiú, hogy hallottad a kisasszonyt, nem szeretne veled táncolni.)

most viszont bekapta a hófelhő a Getét meg a Sashegyet, tehát minden olyan bizonytalan, így az sem biztos, hogy én itt vagyok, és nem máshol, de most nem bánom, mert nagyon szép minden. szerintem ilyenkor azt akarja az ég, hogy a föld is ugyanúgy nézzen ki, mint ő, és ezért igazából mindent elkövet.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo