kérdezik, hogy minden rendben van-e, én meg mondom, hogy eléggé nem, de az, hogy miért, az elég sok tényezőből áll össze. van benne magánélet (szerelem - barátság - család), munkadolog, meg nyilván suli is, meg az újra meg újra kiújuló önértékelési problémáim, a nemvagyokjósemmire-érzés, az, hogy nem sikerül megfelelni iksznek, ipszilonnak és zének, ha megfeszülök, akkor se sikerül, vagy az, hogy pé meg kú meg er bízik bennem, és nekik meg csalódást fogok okozni, pedig nem akarok, de mindig újra és újra és újra csalódást okozok, ezért jobban is szeretem, ha nem hiszi azt senki, hogy én bármire is képes vagyok.
egyébként meg az is zavar, hogy azt hiszem, hogy nem hiszek már senkiben és semmiben, csak abban, hogy az ember csinálja szépen a dolgát, ahogy és amennyire tudja, aztán majdcsak lesz valahogy.
Megjegyzések