vásárlás

az élet apróságairól.

hogy milyen jó, hogy nem melegíti a tarkóm a hajam, boldogság meg ilyesmi.

hogy milyen rossz érezni a tepertőspogi illatát, amikor azt nagyon-nagyon, dehát nem lehet. negyed éve nem eszem húst, de először a tepertőspogi kísértett meg. (jó, nem mondom, a halacska illata sem hagy hidegen, de a halacska ott van egészben, nem nagy kunszt elképzelni, hogy ott úszkált, meg fényképeztette magát az Előd László Búvárfotósal, ficánkolt a kamera előtt, én meg meg akarom enni, jajj, dehogy akarom.) a tepertőspogi sokkal nehezebb, azon nem látszik, mi van benne.

hogy milyen jó kint ülni és tanulni, vigyorog a nap, bohóckodik a szellő, jóvilág ez.

hogy milyen jók azok a vonatos-álmos-énekkaros-kapucsínós reggelek. ádámholvagy és dujdujduli. szeretem, akármilyen kapkodós is most így. holnap is, persze.