elképesztően hiányzik a zene. erre ma jöttem rá, amikor trombitált egy srác nagyszünetben a folyosón. zenekarba akarok menni, most. hónapok óta nem fújtam semmit, meg sem fog szólalni a hangszer. (most a dorogi zenekar honlapján hallgatom a jó kis fúvósmuzsikát. jövő szerdától újra megyek, az már tuti.

ma meg megvolt a nagy cukrászdázás, mert az van, hogy a hellesek mindig vittek a cukiba ballagási meghívót, és kaptak cserébe tortát. ez pedig egy igen jó hagyománynak tűnik. (és igen, gyönyörűen csodaszép tortát kaptunk az esztergom-kertvárosi Kovács cukrászdától, rá volt írva, hogy 13.b 2002-2009, reklám vége.) meg egyébként is igen sokat ültünk ott Lacibácsival meg Gergővel.

mindenből legutolsó órák. olyan furcsa, hogy soha többé nem lesz matekórám. soha, soha, soha többé.

Megjegyzések

Porkoláb István üzenete…
már most hiányzik a matek, mi? ;)
én is így voltam a magyar-irodalommal:)
rozi üzenete…
egyebkent meg. soha ne mondd, hogy soha :)
Villy üzenete…
Ja, én is azt hittem, hogy lesznek óráim, amit soha többet nem kell hallgatnom... Tévedtem. Minden óra visszaköszönt valahogy :D
Unknown üzenete…
Azért reménykedem, hogy az orvosin nem köszön vissza magyar irodalom. brrrr. Ki is iratkoznék :D

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo