hazafelé azon gondolkodtam, hogy attól fáradtam-e el ennyire, hogy folyamatos zsivaj és tömeg van a suliban, túl sok az egy másodpercre jutó inger, ráadásul kell rendezni-szervezni-intézni mindenfélét, sajtófeszt, szerkgyűlés, szerenád, jajj. megszoktam, hogy egy nap maximum három emberrel beszélek, esetleg néggyel, erre meg ma. de aztán rájöttem, hogy talán a duplaórás magyardoga is fárasztó volt. mostanában mindig alszom hazafelé a buszon.
a macska (akit Nyuszinak hívnak) meg nyalakszik. azt hiszi, ezzel levesz a lábamról, ezzel a hízelkedéssel, dorombolással, nyalakodással. hát pedig nem, itt kemény világ lesz. amíg minden ember macska nem lehet, nem lesz elkényeztetve, az tuti. (pedig de. mert édes. ez van.)
Megjegyzések