most úgy érzem, hogy végre vége, szünetet akarok, semmi mást. egy hónap múlva is így fogom érezni. aztán meg bizonyára visszasírom a békés, nyugodt, laza középsulis éveket.
ma összefutottam dsarosival, megnőtt. (vagy én mentem össze.) adott valamit, ami nekem nagyon fontos, és az kellett hozzá, hogy a kálvinon térdeljek az aluljáróban a földön, egy nyitott laptoppal.
aztán múzeumkert, este is meleg, szép, szeretem.
tudom, hogy tőmondatok, tudom, hogy semmitmondó. holnap miskolc.
Megjegyzések
naive: ilyenkor az van, hogy odajössz, vigyorogsz, köszönsz, és ha véletlenül nem én vagyok, akkor hoppá. nem tudom, hogy ilyenkor mi van.